Kedves Karoly Szalkary!
Nagyon érdekes a felvetés, és - szerénytelenség nélkül mondjuk - megfordult a mi fejünkben is. Az említett embertársaink, és még jó néhány másik, valóban olyan csúcsokon jár, amelyet fel sem lehet nagyon fogni józan ésszel.
Tudomásul vesszük, és élünk a mi kis magán, másik világunkban, amelyben nem nagyon van pénz, energia, lehetőség, hogy megtaláljuk legálisan az ilyen címeket. Biztosak vagyunk benne, hogy ha nagy tisztelettel megkérnénk a WordPress Magyarország Közösséget, vagy általában a Wordpress-világ közösségét, hogy teremtsék elő, akkor pár napon belül megoldanák a kérést.
Megírnánk levelünket, és a 119. csinovnyiktól amíg elérne a címzettig a naponta százával, ezrével érkező hasonló kérések tömegével, addig nekünk, Elmának - talán - késő lenne.
Mi, az egyszerű átlagemberek, sokkal jobban hiszünk ebben a közösségben, mi sokkal jobban bízunk a másik magunkfajtában, mert ők és mi, tényleg figyelünk egymásra, de ha nem is figyelünk annnyira, akkor a másik, ha bajban van, segítünk.
Mi csak egymásra számíthatunk igazán; ha jön a vörös ördög, ha támad a fekete gonosz, ha nem segít a sárga veszedelem - mi akkor is itt vagyunk, nem mozdulunk, élünk, élni szeretnénk, és összefogunk.
Természetesen, ha valaki tudja egy ilyen “nagyember” tutti elérhetőségét, és megosztja velünk, akkor mi megírjuk a levelet, beszámolunk az eredményéről, de tudjuk jól: a közösség ereje a Közösségben van, és ha baj van, akkor csak két dolog jöhet szóba:
- “Anya fáj, segíts!”
- “Barátaink, fáj! Segítsetek!”